4
           Tágas, tervszerűen rendezett univerzumba lép az olvasó, aki Lászlóffy Csaba Iker-köteteivel – ahogyan ismertté vált az egyidejűleg megjelent két kötet  - barátkozik. Az Iker-kötet becenév egyrészt pontos, mert bizonyos témák mindkettőben megjelennek, másrészt félrevezető, mert  az egymástól elkülönített kötetekben  másféle, erőteljesebb  hangsúlyt kapnak az egyes témák, míg a másikban más témák jelentkeznek mint a lényegi kérdések hordozói. És nemcsak ez a két kötet fonódik egymásba: Lászlóffy korábbi köteteinek alapgondolatait is tovább viszik ezek az újak. Korábbi kötetének, Az Éden kényszerképzeté-nek  gondolata, az elveszített Éden utáni reménytelen sóvárgás többször is megjelenik ebben a két kötetben is: „ kinek szupercsárda hazudta  Éden-/ hitét vagy képzetét”  (Pózok a sebezhetőn 33; a kötetek címeinek nagy kezdőbetűivel jelzem, melyik kötetről van szó, az arab szám az oldalszámot jelzi; Á a jele az Átörökített magány-nak ), a Pózok a sebezhetőn cím „pózok” szava többszörösen visszatér mindkét kötet verseiben, ugyanabban a jelentésben: kénytelenek vagyunk szerepeket játszani, pózokba vágni magunkat a túlélés érdekében. („Ócska trükk: bősz erőművész póz – avagy épp / kisfiús pofikával az értetlent játszva.” Á 84). A sebezhető-vel jelzett állapot mindig emberivé, esendővé teszi hordozóját,  - a címben megnevezetlenül a költőt ( P 33). A 2013-as megjelenést üdvözlő szövegemben azt állítottam, hogy Lászlóffy nem egyes verseket ír, hanem életművét építi; az építőanyagok a teljes korpuszokon belül az egyes versek, amelyeknek elemei mindig ugyanabban a jelentésben kerülnek a helyükre bárhol a Lászlóffy-életműben.  Még a szintagmái is árulkodók: a P-kötetben  A legenda ára visszhangzik egy korábbi, még derűsebb korszakban született verscímére: A tálentum árá-ra (1998). Ezt neveztem az imént tervszerűen rendezett univerzumnak.

„Az innen-létből sohasem elég”
          Lászlóffy Csaba Iker-köteteinek olvasásakor
....